Bálinti Családok Közössége - Otthon a városban!

A betlehemkészítés és a betlehemezés története

A betlehemkészítés hagyománya több mint nyolcszáz éves múltra tekint vissza. Gyökerei Assisi Szent Ferenc idejéig nyúlnak vissza, aki 1223-ban az itáliai Greccióban rendezte meg az első élő betlehemet. Célja az volt, hogy a hívek ne csupán halljanak Jézus születéséről, hanem közvetlenül, érzékelhető módon át is élhessék a karácsony misztériumát. A hegyek között, egy barlangban elrendezett széna, ökör, szamár és a pásztorok látványa megelevenítette a Szent Család történetét, s ezzel egy új, bensőséges vallási kifejezésformát teremtett.

​

A ferencesek révén a betlehemállítás szokása gyorsan elterjedt Európa-szerte. Kezdetben templomokban, kolostorokban, majd a 17–18. századtól egyre inkább otthonokban és köztereken is megjelentek a betlehemek. A szobrászok és kézművesek különféle anyagokból – fából, agyagból, viaszból vagy textilből – formálták meg a szereplőket. Az itáliai, német, spanyol és osztrák hagyományok mind sajátos stílust hoztak létre: míg Dél-Olaszországban mozgalmas, színes jeleneteket készítettek, addig Közép-Európában inkább a szakrális egyszerűség uralkodott.

​

A magyarországi betlehemállítás a 17. században vált ismertté, főként a ferences rend közvetítésével. A barokk korban virágzott a templomi betlehemek kultusza, majd a népi vallásosságban is gyökeret vert. A falusi házakban gyakran egyszerű szalma- vagy fafigurákból, házilag készített díszletek között elevenedett meg a Szent Család története. A 19–20. század fordulóján kialakultak a magyar népművészetre jellemző betlehemes figurák és formák.

A betlehemezés házról-házra járó verses-dalos pásztorjátéka is a közösségi ünneplés fontos elemévé vált. A főként gyerekekből álló csoport tagjai rendszerint pásztoroknak, angyaloknak, királyoknak, sőt néha tréfás mellékalakoknak (például „kántálóknak”, „öregnek”, „ördögnek”) öltöztek. A játék végén jókívánságokat mondtak, majd adományokat – kalácsot, diót, almát – kaptak a házigazdáktól. A 20. századtól, a városiasodás és a társadalmi változások hatására ez a hagyomány sok helyen háttérbe szorult, de a rendszerváltás után újraéledt. Ma számos településen rendeznek közösségi betlehemezést – iskolák, néptáncegyüttesek, kézműves csoportok és egyházközségek közreműködésével. Ezek a kezdeményezések nemcsak a karácsony szakrális üzenetét őrzik, hanem a magyar népi kultúra értékeit is továbbadják a fiatalabb nemzedékeknek.

​

A betlehemkészítés és a betlehemezés így ma is élő hagyomány: egyszerre múltidéző és mai, a közösségi összetartozás, a hit, a közös ünneplés és alkotás ünnepe.