A szeretet misszionáriusa

„Ne csak ímmel-ámmal tegyétek azt, amit tesztek! Égjen, mint a csipkebokor, mely égett, de el nem égett.”  /Kindelmanné Szántó Erzsébet lelki naplójából/

Herold Eszter kortárs táncművész, drámatanár, irodalomterapeuta írása

Megjelent a Bálinti Családok Közössége Egyesület "Mi, Bálintiak" c. portrésorozatában és a Törökbálinti Városi Újság 2025. júliusi számában

Gyula bácsi szíve zsibongó játszótér. Gyula bácsi szíve napfényes közösségi ház. Gyula bácsi szíve buzgó kultúrberek. Gyula bácsi szíve éneklő templom. Gyula bácsi két lábon járó szeretetintézmény, aki állandóan úton van, de akihez mindig megérkezni lehet.

A koronavírus első, legsötétebb hulláma idején találkoztunk. Kisfiam, Álmos kezdte akkor az iskolát. Még nem ismertem akkor a csodálatos tanítókat, de megnyugtató volt látni a tandemet, hogy délelőtt a rendre, becsületre, tudni akarásra következetesen nevelő Éva néni, délután a kócosan, puhán szerető Gyula bácsi fogja a gyerekek kezét. Frissen Bálintra költözőként éheztem a jó szót, emberséget. Nem ismertem senkit, nem tudtam, milyen közösségbe csöppenünk, nem volt barátom, helyismeretem, gyökerem, sem kapcsolódásom, aggódtam a három egészen pici gyerekemért, vajon megsínylik-e, hogy új otthont választottunk nekik, egyáltalán, otthonunk lesz-e majd igazán egyszer ez a város. Gyula bácsi elsők között szólított meg bennünket. Pillanatok alatt jutottunk el iskola utáni futó beszélgetéseinkben közös origókig, egybecsengő gondolatokig. Irodalom, könyvek és színház, írás, játék és alkotás – egészen hirtelen egészen sok megosztanivalónk akadt.

Olybá tűnik, mintha régóta, a kezdetektől fogva ismerném. Rövid ismeretségünk alatt számtalan közös élményre emlékszem vissza hálával, jó szívvel. Elevenen él bennem, ahogyan a Szeretetláng Közösségi Házba invitál, megmutatja minden zugát, odaadással mesél történetéről. Kiállításmegnyitóra hív, barátsággal fogad. Kisajtol belőlünk egy családi tárlatot is, melyet FAMILION – Egy tehetséges család címmel meg is nyit 2023 szeptemberében. Meglátogatjuk őt a nyári alkotónapok valamelyikén, a gyerekek kezébe azonnal krétát és hatalmas papírlapot csiribál, mindhárom lázasan rajzolni kezd. Felsétálunk a Templom utcai házikójába, kertjében cseresznyét, epret csemegézünk, és bekukkanthatunk emeleti dolgozószobájába is, ahol otthonosan rendetlen halmokban pihennek az elmúlt évtizedek saját kiadású könyvei, pasztellkréta rajzok támasztják a falat zsúfolt egymásutánban, a polcok pedig roskadásig tele saját készítésű apró agyagszobrocskákkal: rusztikus arcok, puritán, kortalan alakok, hűséges bárányok és naiv angyalok vigyázzák csendben alkotójukat.

Milyen út vezetett vajon eddig a hittel, derűvel és küldetéstudattal teli napfényes padlásszobáig? Gaz benőtte tekergő ösvény, csábos és veszélyes vadakkal teli sűrű erdő, keskeny csapások, amin haladni kellett, hosszú ideig egyedül. Aztán élete fele útján Sipos Gyula két segítőtársat kapott: a feleségét, Manócskát és a Jóistent.

Gyula 1965-ben Szolnokon született, ikertestvérével együtt egy városszéli panellakásban nevelkedett. Édesapjuk korán elhagyta a családot, édesanyjuk a testvérpár 11 éves korára nehéz betegségben meghal. A nagymama neveli tovább a gyerekeket, aki a kettős gyásszal küzdő fiút nehezen, vagy egyáltalán nem tudja kordában tartani. A siheder kicsapong, lázad, ellenszegül. Jobb ötlet híján mezőgazdasági szakközépiskolába jár, ahol egyetlen biztos tudást szerez: állategészségőr nem lesz soha. Szenvedélyesen bújja a könyveket, és szenvedélyesen udvarol. Filozófusnak készül, de érzi, a szerzett muníció kevés, így a zsámbéki tanítóképző főiskolára jelentkezik. Mindent, amibe fog, magas hőfokon űz – eltökélt természetvédő, civil közéleti aktivista, szamizdat lapszerkesztő, lázas kultúrmotor, klasszikusan önemésztő bölcsész és csillapíthatatlan étvágyú hősszerelmes. Fiatal élete majd’ minden területét túlhajtja, én úgy látom, menekül. A horgonyt, otthont, szülőket vesztett fiú világba szalad, a hiányzó szeretetet, figyelmet, tüzet keresi, hajtja és zsarolja ki környezetéből. A sokadik futó, könnyű kalandot remélve egy lányt egészen a templomig követ, ahová betéved, már-már véletlenül. Villámcsapásként érkezik ott a felismerés: nem kell menekülnie tovább. Végtelen szeretetre és elfogadásra lel. Gyula megtér, és az élete e ponttól gyökeres fordulatot vesz.

1991-ben viharos gyorsasággal feleségül veszi menyasszonyát, Ildikót, és friss házasokként kínálkozó munkalehetőség okán Törökbálintra költöznek. A város Gyulát bízza meg az akkori, a mainál még kisebb művelődési ház vezetésével. Két ciklust tisztességgel kitölt, ez idő alatt családjával a ház szolgálati lakásában él, ide születnek időközben gyerekei is – Gyuszkó, Peti és Kati. Az intézményvezetői kaland után szabadúszó lesz, kiadót alapít, a Mérővessző Kiadó hosszú éveken át dobbantója keresztény szellemiségű könyvek tucatjainak. Ez idő alatt kerül kapcsolatba Gyula a településen csendes szerénységben működő Szeretetláng Lelki Mozgalommal, ami a későbbiekben életének egyik meghatározó csapásirányává válik, szellemi és lelki energiáinak jelentős részét ma is e küldetésnek szenteli.

A Szeretetláng egy a múlt században élt, különösen nehéz sorsú, tiszta erkölcsű asszony, Kindelmanné Szántó Erzsébet Jézustól és Máriától kapott misztikus üzenetei köré szerveződik. A mozgalom eleinte itt, Törökbálinton és Máriaremetén, később hazánkban több településen, majd a világ számos más országában elterjedt és követőkre talált, napjainkban is főpásztori jóváhagyással működik. Erzsébet asszony halála előtti utolsó hónapjait itt, Törökbálinton tölti egy idős házaspár gondozásában. Egykori szobája helyén 1997 tavaszára ékszerdoboznyi kápolna épül, 2018-ban pedig közvetlen szomszédságában megnyitja kapuit a Szeretetláng Közösségi Ház. A Zimándy napközis tanítóbácsija vásott aktatáskájával, nyakában csüngő kis fakereszttel majd’ minden délután az iskolából egyenesen a közösségi házba siet. Hála Égnek pár lépés egyiktől csak a másik.

Gyula kaput nyit, híveket fogad, misézést segít, alkotónapokat, filmklubot és kiállítást szervez. Tárt karokkal fogad, bárhonnan érkezel.

Nem fogom tudni felsorolni mindazt, amit Sipos Gyula, a gyerekek Gyula bácsija eddigi gazdag élete során létre hozott. Számtalan könyvet kiadott, csaknem ugyanennyit írt, Törökbálintról is vagy négyet, antológiát szerkesztett, mesekönyvet álmodott, melyből a kisiskolásoknak a járvány idején az online térben minden áldott nap felolvasott. Cigány misszióban tevékenykedik, felkarolandó a környék többszörösen hátrányos helyzetű családjait, fiataljait. E kezdeményezésből nőtt ki az Érdi Tanoda Otthon, ami a mai napig tanulási, fejlődési és kapcsolódási lehetőséget nyújt a nehéz sorsú gyerekeknek. Bábáskodott a bálinti Szeretetláng Kápolna, majd a közösségi ház létrejötténél, minden ügyét azóta áldozatosan viszi. Imakártyákat tervez és nyomtat, velük keresztény vagabondként missziós utakra indul fővárosba, környékbéli gyülekezetekhez, idősek otthonába, mikor hol van rá szükség. A Szeretet Földje címet viselő honlap gazdája, ő tölti meg tartalommal, lélekkel és egy szeretetteli, békés, hitében erős és elfogadó haza víziójával.

Mitrovicsné Dvorszky Eszter portréja Sipos Gyuláról

Az én hitem nem mindig ilyen erős. De látva Gyula fáradhatatlan munkabírását, nem szűnő derűjét és megingathatatlan bizodalmát, egyre mélyebben érzem, kell, legyen Valaki, aki segíti, átsegíti, és ha kell, felsegíti őt. Akiből ezt a temérdek erőt meríti, akinek a szeretete valóban végtelen. Akinek egyetlen szava hegyeket rendít, sebet gyógyít és szívet engesztel. Valaki, aki lángot ad. Hogy Manócskának hívják-e, vagy Jóistennek, majd eldönti magában az olvasó.

-

Ismered a tágabb szomszédságodat? A sorozatról itt olvashatsz!

A sorozat többi része: Mi, Bálintiak