Lobbanó láng

Herold Eszter
Dec 12, 2025
3 min read

Herold Eszter kortárs táncművész, drámatanár, irodalomterapeuta írása

Megjelent a Bálinti Családok Közössége Egyesület "Mi, Bálintiak" c. portrésorozatában és a Törökbálinti Városi Újság 2025. decemberi számában

Simon Balázs a Bálinti Kőfejtőben tartott adventi rendezvényünkön

A téli napforduló óráiban született, a szűk alagutat ikertestvére érkezéséhez is készítve elő. Az év legsötétebb napja fonta körül érkezését, tekintetében eleven tűzzel, hogy eztán, amerre jár, már mindig világos legyen.

Olyan, mint én – súgta az ösztönöm, mikor először megláttam: különös figura, nem olvad be, nem hasonul, de nyit és figyel és befogad, lángolva él. Testvért találtam benne – hasonlóan vagyunk mások.

Simon Balázs nem élt mindig Törökbálinton. A szíve hozta ide bő tíz esztendővel ezelőtt. Bájosan kócos legénylakásba készültem, mikor hozzá tartottam, hogy mindent szépen elbeszéljen. Szívemben előre készített megértést és elfogadást vittem magammal aziránt, hogy valaki a gyötrelmes, monoton, alkotói vágyakat némító, gyereknevelés nyűgjeivel és a kenyérre való előteremtésének gondjaival terhes életét Budapesten hagyva itt kezd békés, bölcs, művészetét végre kibontó új fejezetet.

Takaros kiskert, a tiszta konyhában robosztus asztalon békésen táncoló gyertyaláng, a levegőben szemérmes narancsolaj illata fogadott. Míg döbbenten hallgattam ezt a takaros csendet, a hátsó szobából aranyfürtű, kékszemű fiatalember sétált elő – Levente, Balázs 17 éves szép fia. Szóhoz sem jutottam. Ott álltam az életre vált kisherceg és daliás édesapja előtt, s restelltem minden ki nem mondott – bár elfogadó – előítéletemet. Az elvált férfi nem könnyű életet választott. A semmiből építkezett újra, hosszú parasztház középső harmadából varázsolt mesebeli otthont, amiben rend és nyugalom lakik. Műhelyét gyerekszobává alakítja, ötvösasztalát a hálóba költözteti át.

Két férfi él itt egyetértésben, olykori szükségszerű, emberes összefeszülésben, okos mértéktartásban, puritán szépségben, tapintható szeretetben.

Balázs autodidakta festőművész, grafikus, két éve – kitanulván a mesterséget – ötvösként és aranyművesként is dolgozik. Budapesten született ’77 decemberében, tíz perccel ikertestvére előtt. Lakótelepi gyerek, kereskedelmi iskolába jár. Ahogyan illik vagy szokás, harminc éves kora előtt családot alapít, 2006-ban megszületik lánya, Eszter, 2009-ban fia, Levente. Miközben tisztes férj, dolgozó ember és apa, gyerekkorából magával hozott szenvedélyét, a festést szabad időréseiben kerületi műhelyek és alkotócsoportok foglalkozásain igyekszik életben tartani. Tehetségére felfigyel Szilágyi János festőművész, pártfogásába veszi. Több alkotótársukkal együtt megalapítják a mai napig is aktív SpiriTUSz Csoportot, ami egy ideig az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban, később az Eötvös10-ben működik és tartja évi rendes tárlatait. Mesterét, Szilágyi Jankót tanfolyamaira, elvonulásaira hűséggel kíséri, így jut el a 2010-es évek elején Törökbálintra is, ahol tanítója festőműhelyt vezet. Ahogyan házassága kihűl, és felesége új társ mellé szegődik, úgy kap Balázs bánatból ocsúdva szárnyakat itt, régi bálinti alkotótársával találnak egymásra – immár a szerelemben is. Ildikó nem egyszerűen kedvesévé, de múzsájává lesz, általa, érte keres és talál otthont Balázs városunkban.

Törökbálintra költözik, kenyérkereső állást a művelődési házban talál. Az alkotás, értékteremtés új életében is megtalálja a medret – szabadidejében hosszú ideig dekorációs falfestéssel foglalkozik, mellette rajzol, monotípiát és ékszereket készít, kedvese Cydonia Tearoom and Vintage nevű eredeti brit teaházának működtetésében hűséges, kreatív támasz.

Balázs eddig megszületett képei korszakokba rendeződnek – a tusrajzokat akvarellek, majd vegyes technikájú képek követik.

Vonalvezetése bátor, helyenként meglepően aprólékos, s nem egyszer táplálkozik a véletlenből, témává és formává emelve a lapra futó festék szertelen természetét.

Monotípiái mély, telt színű miniatúrák, kortalan ikonokként lógnak házának zömök falain. Amibe kezd, szépség születik abból. Amit cselekszik, szenvedéllyel teszi azt. Figyelme fókuszába az utóbbi hónapokban a magának búvópatakként utat kereső új városi betlehem alkotói folyamata került. Balázs ötletel, álmodik és kapcsolódik, a legkülönbözőbb művészeti ágak és népi mesterségek széttartó tudását koncepcióvá és kompozícióvá ötvözi. Tervdokumentációt és méretarányos rézmakettet készít, a folyamatot bemutató kiállítást installál.

Bár sokáig gyötörte a tudat, mára érti és látja, a művész létet nem diplomában mérik. Megérkezett, megnyugodott, az alkotás természetévé lényegült. A teremtést mozdulatként kezeiben, fókuszként tekintetében őrzi, és biztosan érzi, e kettő tőle már nem illan el. Minden születés a sötét formátlanból érkezik, s töretlenül a fényre tart. Ő a leghosszabb éjszakában érkezett, a mindenkori advent legsűrűbb perceiben. A sötétből ösztönös tudást hoz, az ihlet pillanataiban hasadó hajnallá és éltető napfénnyé szelídíti.